A történet fiúknak íródott! (ettől függetlenül bárki elolvashatja, de én előre szóltam…)

A délutáni napfény vígan játszott a tó sima tükrén, melyet néha-néha felborzolt a nyári szellő.

Unottan tekintettél magad elé, s vártad, hogy társaid megérkezzenek. Emlékeztél, hogy annál a vízesésnél kell találkoznotok ma, ami kecsesen zúdult az előtted csillogó vízbe. Nagyot sóhajtottál, majd hátradőlve élvezted a madarak csivitelését és a puha fű ölelését. A gondolataid már rég messze jártak. Ahogy az eget fürkészted, észrevettél valami apró pontot a horizonton, mely igen gyorsan közelített feléd. A körvonalakból egy hatalmas tollpihe bontakozott ki.

-         Mi a fene? – csúszott ki a szádon megdöbbenésedben, miközben azonnal talpra pattantál.

A toll hangtalanul landolt a fűben, melyről egy fiatal nő lépett le.

Végigmérted szemeiddel a formás testet, elidőzve az arcon, majd a melleken. Mikor ismét föltekintettél a nő szúrós szemekkel nézett rád.

-         Most meg mit bámulsz? – kérdezte, közben azt a tollpihét, amin az előbb még utazott, összezsugorította, s ében hajába tűzte.

-         Mégis ki vagy? – tetted fel a kérdést, válasz helyett.

-         Nem mindegy az neked? Életedből már csak percek vannak hátra úgyis.

-         Ugye ez csak egy rossz vicc?

-         Bebizonyíthatom, hogy nem vicceltem – azzal a nő szétnyitotta legyezőjét.

Gondolataid, a helyzet ellenére másfele kalandoztak. Elképzelted, milyen lehet ez a nő egy szál „legyezőben”.

-         Most mégis mit vigyorogsz? Ennyire nem érdekel a nyomorult életed? – kacagott a nő, akit láthatóan idegesített, hogy nem figyelsz rá.

-         Lehet egy utolsó kívánságom? Mielőtt meghalnék? – kérdezted pimasz mosolyra húzva a szádat.

-         Nem is tudom… legyen – egyezett bele.

-         Meztelenül akarlak látni!

-         Micsoda? – kerekedtek el a nő szemei.

-         Hallottad! Vetkőzz! Megígérted…

A nő szitkozódva elkezdte kibogozni övét.

-         Várj, segítek – léptél közelebb és kioldottad a szalagot.

A nő a dühtől csak suttogni tudott, de pírban úszó arcáról le lehetett olvasni, hogy átkozza az előbbi percekben tett ígéretét.

-         Soha többet ilyet… soha… ennyire megalázni engem… Kagurát a szélboszorkányt?! – suttogta magának – amint lekerül rólam minden, elpusztítom… végzek vele.

Közben te izgatottan vártad, hogy az utolsó ruhadaraboktól is megszabaduljon a nő. Érezted ágyékodban a bizsergést, ami egyre fokozta türelmetlenségedet. Ezért odaléptél Kagurához, s hátulról átkaroltad. Karjaid erős bilincsként tartották fogva a megdöbbent boszorkányt.

-         „Ez meg mi? Erről nem volt szó” – suhantak át a gondolatok Kagura agyán, de testének már nem tudott parancsolni.

-         Eressz el, te nyomorult senki!!! – kiáltotta a boszorkány, miközben szabadulni próbált.

-         Naaa… csak egy kicsit… csak egy kicsit még… - suttogtad.

Egyik kezeddel kéjesen simogatni kezdted a kimonó alól elővillanó melleket, miközben másik kezedet a nő csípőjén nyugtattad. Érezted, hogy a kezeidben dermednek egyre keményebbé Kagura mellbimbói. A szenvedély kezdett eluralkodni rajtad. Ilyenkor se nem látsz, se nem hallasz. Csak ő és te léteztek. Senki más. Még halványan csengett füledben a vízesés moraja.

A szélboszorkány kihasználva az alkalmat, hogy nem figyelsz, kezébe vette a legyezőjét és kitépte magát karjaid fogságából.

-         Megöllek – és egy mozdulattal szétnyitotta a suhogó legyezőt. – Pengetánc!

A támadás elől szerencsésen kitértél, de máris jöttek az újabb pengék. Mint egy cirkuszi akrobata vetetted a szaltókat, hogy el ne találjanak a szélsebesen közelítő, éles körívek. Mikor kicsit lassult az ördögi támadások sorozata, egy nagyobb ugrással Kagura mögött teremtél, és kiverted kezéből a legyezőt.

-         Most egy mozdulattal megölhetnélek – mondtad, ahogy megragadtad a finom csuklókat és a boszorkány hátához szorítottad őket.

-         Akkor mire vársz? Ölj meg! Úgy sem akartam tovább élni! Legalább felszabadítanál! – mondta dacosan a boszorkány, fejét az égnek emelve.

Szembefordultál a nővel és ahelyett, hogy az életét oltottad volna ki, megcsókoltad. Kicsit durván, de ő ezt egy cseppet sem ellenezte. Szemeiben látszott, hogy ő is vágyik az együttlétre, a gyengédségre. Kibújtattad az utolsó kimonójából is, mely könnyen rogyott a földre. Szemeidet végigfuttattad a formás idomokon, melyek így, ruha nélkül még jobban elkápráztattak. Te is kibújtál felsődből és elhajítottad. Az valahol a távolban hangtalanul landolt.

Kagura derekad köré fonta karjait, s nyelvével nyalogatta izmos mellkasodat. Ahogy nyelvével bőrödhöz ért, úgy öntötte el a forróság minden porcikádat. Felhevült tested egyre csak kívánta a nőt. Beleborzongtál, ahogy formás mellei a testedhez csapódnak, miközben a kárminvörös ajkak a nyakadat csókolgatják. Ágyékod egyre hevesebben lüktetett. A boszorkány ujjai kioldották nadrágod övét és benyúltak duzzadó férfiasságodhoz, majd lassan cirógatni kezdték. Hátravetett fejjel felsóhajtottál, s egyre jobban markolásztad a gömbölyded női feneket. Amikor ágaskodó hímvessződ már nem bírta tovább a bezártságot, levetetted nadrágodat, és Kagura mögé léptél. Ujjaidat lágyan fúrtad forró ágyékába, s ingerelni kezdted. Kagura halk nyögésekkel hálálta a kényeztetést. Szemeit lehunyva élvezte a pillanatot. Mikor már elég nedves volt, kihúztad ujjaidat lüktető húsából. Kagura megfordult és nyelvével mohón nyaldosni kezdte saját, ragacsos nedvét ujjaidról, majd karjait nyakad köré fonta. Ajkaitok vad csatát vívtak.

Ezután lefeküdtél a fűbe, s ő kemény férfiasságodra ült. Cuppogva egyesült testetek. Ében haját kibontotta, mely selymesen borította be vállait, és ujjaival beletúrt. Élvezted a szenvedélyes mozdulatot. Csípőjére tetted kezed, miközben a nő lassan ringatni kezdte magát előre s hátra. Szemeit lehunyta, ajkait résnyire nyitotta. Fokozatosan gyorsított a tempón. Izmaid pattanásig feszültek, homlokodon verejték gyöngyözött. Érezted, ahogy a hímvessződ egyre jobban ostromolja a forró húst. Kagura mozgása kezdett egyre szaggatottabbá válni, már nem sok volt hátra neki a beteljesedéshez. Te is érezted, hogy pillanatokon belül elmész.

A boszorkány szemhéjai egyszer csak szétpattantak s ajkai közül egy hangos sóhajt sodort a szél a távolba. Egész teste görcsbe rándult. Te még ringattad a nőt egy kicsit, de pillanatokon belül elérted a beteljesedést. Magod erőteljesen áramlott a görcsös testbe. Férfiasan felnyögtél.

Valahol a messzeségben, egy eldugott palota mélyén valaki szintén felnyögött. Naraku emelte kezét maga elé, melyen ott csillogott saját ragacsos nedve. A földön egy tükör feküdt. Benne te voltál látható, ahogy szemeid a felhőket kémlelik a szélboszorkány tollpihéje után kutatva. A férfi ajkai gonosz vigyorra húzódtak, s egyetlen szót ismételtek:

-         Kagura…

                                                                   Vége